(Néhány nappal ezelőtt Jane kapott a postával egy roppant alaposan megszerkesztett és nagyon bonyolult, színes határidőnaplót. A szponzor az 1976-os évre is küldött neki egy ilyet, amelyben szerepelt egy idézet Seth-től. Minden egyes dátum alatt egy bevonalazott oldal volt a
feljegyzések és a találkozók számára, a szemben lévő oldalon pedig különböző hírek, illetve idézetek álltak. Tegnap átlapoztam, hogy lássam, említik-e benne Jane-t — nem említették —, aztán beleolvastam az idézetekbe. Azt hiszem, a könyv szerkesztője megváltoztatta álláspontját, mivel most a kormány őrült költségvetési kiadásainak és korrupcióinak egyre több példájával találkoztam, amelyek közül néhányat hangosan fel is olvastam Jane-nek. Egyszerre tűntek nevetségesnek és tragikusnak.
Ezenkívül gyönyörűen illettek a jelenlegi, a fajunk viselkedésével kapcsolatos érzéseimhez és kérdéseimhez, és Seth ehhez kapcsolódó anyagához is. Valójában Seth-nek még sokkal több mondanivalója is volt ezzel a tárggyal kapcsolatban ezen az estén, úgyhogy - bár nem említette - biztosra vettük, hogy ennek az ülésnek az anyaga a Pszichéhez tartozik.)
feljegyzések és a találkozók számára, a szemben lévő oldalon pedig különböző hírek, illetve idézetek álltak. Tegnap átlapoztam, hogy lássam, említik-e benne Jane-t — nem említették —, aztán beleolvastam az idézetekbe. Azt hiszem, a könyv szerkesztője megváltoztatta álláspontját, mivel most a kormány őrült költségvetési kiadásainak és korrupcióinak egyre több példájával találkoztam, amelyek közül néhányat hangosan fel is olvastam Jane-nek. Egyszerre tűntek nevetségesnek és tragikusnak.
Ezenkívül gyönyörűen illettek a jelenlegi, a fajunk viselkedésével kapcsolatos érzéseimhez és kérdéseimhez, és Seth ehhez kapcsolódó anyagához is. Valójában Seth-nek még sokkal több mondanivalója is volt ezzel a tárggyal kapcsolatban ezen az estén, úgyhogy - bár nem említette - biztosra vettük, hogy ennek az ülésnek az anyaga a Pszichéhez tartozik.)
Tehát: jó estét.
(—Jó estét, Seth.
Némi iróniával :-) Értekezés az emberi természetről, az épülésetekre
és okulásotokra.
Azt elismeritek, hogy egy, a természetének megfelelően viselkedő tigris nem gonosz. A saját fajotokra tekintve gyakran kevésbé vagytok jóindulatúak, könyörületesek és megértők. Könnyű elítélni a saját fajtátokat.
Talán nehéz ezt megértenetek, de a fajotok jót akar. Megértitek, hogy a tigris egy adott környezetben létezik, és természetének megfelelően reagál a dolgokra. Akárcsak az emberek. Még rémtetteiket is abbéli eltorzult törekvésükben követik el, hogy megvalósítsák az általuk jónak tartott célokat. Gyakran kudarcot vallanak, vagy akár meg sem értik, hogyan hiúsítják meg a módszereik a céljaikat.
Az emberi faj mindazonáltal éppolyan áldott, mint az állatok, és kudarcait a megértés hiánya okozza. Az embernek közvetlenül kell szembenéznie egy sokkal bonyolultabb tudatos világgal, amely világ jórészt jelképekkel és ideákkal dolgozik, amelyeket aztán kivetít a valóságra, ahol tesztelni kell azokat. Ha ezeket lehetne mentálisan tesztelni a ti kontextusotokban, nem lenne szükség arra, hogy az ember fizikai formában létezzen.
Túl sok bonyolult kérdés játszik itt szerepet, úgyhogy a lehető leginkább le kell egyszerűsítenem a dolgot. Olyan ez, mintha az ember azt kérdezné: „Akkor mi a helyzet ezzel az ötlettel? Mihez tudunk kezdeni vele? Mi történik, ha fizikai értelemben kivetjük a valóságba? Milyen messzire mehetünk el bármely nagyszerű társadalmi, tudományos vagy vallási ideával, amely az emberi elme olyannyira sajátos hajtása?"
Ha az összes ilyen kérdést meg lehetne oldani mentálisan, valami nem-fizikai rajztáblán, akkor a fizikai lét nagyszerű kihívása nem lenne sem szükségszerű, sem jelentőségteljes. Mondjuk, milyen messzire lehet elmenni a nacionalizmusban? Milyen mértékben lehet úgy kezelni a világot, mint egy tárgyat, mintha az különálló lenne az embertől? Mit tanulhat az ember abból, ha úgy kezeli a testét, mintha az egy gépezet lenne? Vagy mintha csak káprázat lenne? Mintha vak ösztönök vezérelnék? Mintha a lelketek birtokolná azt?
Bizonyos mértékben ezek mind egyedi és kreatív töprengések, amelyeket egyedül az állatok tartanának a legkülönösebb és leginkább megvilágosító intellektuális vívmányoknak. Az állatoknak viszonyulniuk kell a Földhöz, és ugyanúgy az embernek is. Ahogy a Nap, a talaj, a fák, a hó, a zápor és a szél fizikai összefüggésein belül kell az állatoknak játszaniuk, párosodniuk, vadászniuk vagy bogyót enniük, úgy egy eltérő módon az embernek hajszolnia kell az ideáit azáltal, hogy a Föld elsődleges valóságaiba öltözteti, s eseményekként érzékeli azokat.
Bizonyos mértékben ezek mind egyedi és kreatív töprengések, amelyeket egyedül az állatok tartanának a legkülönösebb és leginkább megvilágosító intellektuális vívmányoknak. Az állatoknak viszonyulniuk kell a Földhöz, és ugyanúgy az embernek is. Ahogy a Nap, a talaj, a fák, a hó, a zápor és a szél fizikai összefüggésein belül kell az állatoknak játszaniuk, párosodniuk, vadászniuk vagy bogyót enniük, úgy egy eltérő módon az embernek hajszolnia kell az ideáit azáltal, hogy a Föld elsődleges valóságaiba öltözteti, s eseményekként érzékeli azokat.
(22:01) Az ember nem azért rombol, mert destruktív akar lenni, hanem mert az iránti vágyában, hogy elérje számára jónak tűnő célkitűzéseit, elfelejti megvizsgálni, hogy vajon jók-e a módszerei.
Egy zsákmányára vadászó és azt elpusztító állat a természeti egyensúly megőrzésének nagyobb célját szolgálja, akár tudatában van ennek, akár nem - és ismételem: az állat szándéka nem gonosz. Az ember ideákat használ. Eközben egy másfajta egyensúlyhoz járul hozzá, melynek rendszerint nincsen tudatában. De egyetlen ember sem cselekszik tisztán rosszakaratból vagy kegyetlenségből.
A vihar szétszaggatja a nyári égboltot, villámok és mennydörgés kíséretében. A földrengések feldúlhatják a tájat. Mélyen sajnálkozhattok a pusztítás felett, tudván, hogy sem a vihar, sem a földrengés nem gonosz. Nem csak, hogy nem rossz szándéktól vezéreltetve cselekszenek, de az általános körülmények javítják a Föld egyensúlyát.
(Ezen ülés során Jane gyakran gyorsabban és határozottabban közvetítette az anyagot, mint szokta, sokszor felemelve a hangját olyankor is, amikor az nem volt indokolt. Sokkal gyorsabb ütemben is képes lenne kézbesíteni az anyagot - gondoltam -, ha képes lennék lépést tartani vele.)
Ez bizonyos egyedi megértést igényel. Tudatában vagyok ennek - és mégis az emberiség által működtetett pusztító vihart végső soron nem lehet gonoszabbnak nevezni, mint egy földrengést. Habár az emberek tettei gyakran minden bizonnyal rombolónak tűnnek, nem szabad szándékukat okolnotok, és azt a hibát sem szabad elkövetnetek, hogy összetévesztitek az embereket a tetteikkel. Az, hogy rengeteg jó szándékú művész időnként a legnagyobb jóakarattal is selejtes, hitvány műalkotást hoz létre, még inkább kiábrándító és nyomorúságos számukra szándékuk eredeti jósága miatt.
A technika, a megfelelő módszer és a tudásuk hiánya tehát nyilvánvalóvá válik. Ha túlzottan a hírek és az emberek negatív cselekedeteiről beszámoló riportok világára összpontosítotok, roppant könnyen szem elől téveszthetitek azt, amit mondok nektek: (hangosabban) minden férfi és nő alapvetően jóakaratú.
A szándék lehet zavaros, gyengén kivitelezett, talán összekuszálódik a konfliktusok és a hiedelmek között, talán megfojtja a gyilkosságok és háborúk véres keze - és mégis, egyetlen férfi és nő sem veszíti el soha. Ez a szándék jelenti fajotok reményét, és fajotok minden egyes egyedében mindig fényes marad, akár egy ragyogó fénysugár; és örökül hagyják egymásra a nemzedékek ezt a jó szándékot. Ez a megvilágosodás sokkal erőteljesebb, mint bármilyen gyűlölet vagy nemzeti ellenszenv, amelyet szintén átadhatnak egymásnak a generációk.
A lelki nyugalmatok érdekében elengedhetetlen, hogy higgyetek az ember veleszületett jóakaratának létezésében.
Ez az összes állatra is jellemző. Minden egyes állat tudja, hogy bizonyos körülmények között a másik esetleg harcolni fog vagy agresszív magatartást tanúsít, vagy megvédelmezi területét. Minden egyes állat tudja hogy az éhség idején egy másik állat zsákmányává válhat. Ezeket a helyzeteket kivéve azonban nem félnek egymástól. Tudják, hogy minden egyes állat jó szándékú.
(Hangosabban:) Engedjétek meg magatoknak, hogy ugyanezt higgyétek a saját fajotokról.
Egy zsákmányára vadászó és azt elpusztító állat a természeti egyensúly megőrzésének nagyobb célját szolgálja, akár tudatában van ennek, akár nem - és ismételem: az állat szándéka nem gonosz. Az ember ideákat használ. Eközben egy másfajta egyensúlyhoz járul hozzá, melynek rendszerint nincsen tudatában. De egyetlen ember sem cselekszik tisztán rosszakaratból vagy kegyetlenségből.
A vihar szétszaggatja a nyári égboltot, villámok és mennydörgés kíséretében. A földrengések feldúlhatják a tájat. Mélyen sajnálkozhattok a pusztítás felett, tudván, hogy sem a vihar, sem a földrengés nem gonosz. Nem csak, hogy nem rossz szándéktól vezéreltetve cselekszenek, de az általános körülmények javítják a Föld egyensúlyát.
(Ezen ülés során Jane gyakran gyorsabban és határozottabban közvetítette az anyagot, mint szokta, sokszor felemelve a hangját olyankor is, amikor az nem volt indokolt. Sokkal gyorsabb ütemben is képes lenne kézbesíteni az anyagot - gondoltam -, ha képes lennék lépést tartani vele.)
Ez bizonyos egyedi megértést igényel. Tudatában vagyok ennek - és mégis az emberiség által működtetett pusztító vihart végső soron nem lehet gonoszabbnak nevezni, mint egy földrengést. Habár az emberek tettei gyakran minden bizonnyal rombolónak tűnnek, nem szabad szándékukat okolnotok, és azt a hibát sem szabad elkövetnetek, hogy összetévesztitek az embereket a tetteikkel. Az, hogy rengeteg jó szándékú művész időnként a legnagyobb jóakarattal is selejtes, hitvány műalkotást hoz létre, még inkább kiábrándító és nyomorúságos számukra szándékuk eredeti jósága miatt.
A technika, a megfelelő módszer és a tudásuk hiánya tehát nyilvánvalóvá válik. Ha túlzottan a hírek és az emberek negatív cselekedeteiről beszámoló riportok világára összpontosítotok, roppant könnyen szem elől téveszthetitek azt, amit mondok nektek: (hangosabban) minden férfi és nő alapvetően jóakaratú.
A szándék lehet zavaros, gyengén kivitelezett, talán összekuszálódik a konfliktusok és a hiedelmek között, talán megfojtja a gyilkosságok és háborúk véres keze - és mégis, egyetlen férfi és nő sem veszíti el soha. Ez a szándék jelenti fajotok reményét, és fajotok minden egyes egyedében mindig fényes marad, akár egy ragyogó fénysugár; és örökül hagyják egymásra a nemzedékek ezt a jó szándékot. Ez a megvilágosodás sokkal erőteljesebb, mint bármilyen gyűlölet vagy nemzeti ellenszenv, amelyet szintén átadhatnak egymásnak a generációk.
A lelki nyugalmatok érdekében elengedhetetlen, hogy higgyetek az ember veleszületett jóakaratának létezésében.
Ez az összes állatra is jellemző. Minden egyes állat tudja, hogy bizonyos körülmények között a másik esetleg harcolni fog vagy agresszív magatartást tanúsít, vagy megvédelmezi területét. Minden egyes állat tudja hogy az éhség idején egy másik állat zsákmányává válhat. Ezeket a helyzeteket kivéve azonban nem félnek egymástól. Tudják, hogy minden egyes állat jó szándékú.
(Hangosabban:) Engedjétek meg magatoknak, hogy ugyanezt higgyétek a saját fajotokról.
(22:20) Tehát: Tegyetek különbséget elmétekben az emberek és az emberek cselekedetei között. Érveljetek, amennyit csak akartok a tettek ellen, amikor az újságokban a hibákról, korlátoltságokról, árulásokról vagy háborúkról olvastok. Gyűjtsetek oldalakat vagy akár teljes lapokat is ilyen hírekből, ha úgy tetszik - és most nem csak hozzád beszélek, vagy Ruburthoz, hanem bárkihez, aki reméli, hogy felleli az igazság, a lelki nyugalom vagy a kreativitás jeleit.
Gyűjtsetek könyveket az emberek kudarcairól. Én személy szerint nem értem, miért gyűjtene bárki egy művész legrosszabb munkáit, és mi örömöt talál abban, hogy széttépi őket. Az ember alkotott néhány remekművet: a verbális kommunikáció nagyszerű művei, az érzelmi kölcsönhatások és a kultúrcsere nagyszámú változatossága, az ideák és fogalmak tárgyiasítása, a képzelőerő kiterjedése - ezek, és még sok más dolog, mind egyediek a világegyetemben.
Ha az embert a leghitványabb cselekedeteivel azonosítjátok, az egyenlő azzal, mintha céltudatosan egy nagy művész félresikerült munkáit keresnétek, a hibáit, a tévedéseit, és aztán elítélnétek őt. Amikor a tudósok azt mondják, hogy a tudatosság a véletlen műve, vagy Darwin elmélete kimondja, hogy az ember alapvetően gyilkosok győzedelmes sarja, az ellen sokan tiltakoznak. Ám ha azt mondjátok,hogy az emberek idióták, vagy hogy nem érdemlik meg a levegőt, amit belélegeznek, akkor ugyanezt jelentitek ki. Mivel törődnötök kell az általatok ismert valósággal, ebben az értelemben az, ha elítélitek az embert, azt jelenti, hogy elítélitek fajotokat abban a formájában, amelyben ti ismeritek azt, és elítélitek világotok gyakorlati tételeit.
Azt mondani, hogy az ember megszökhet egy másik lehetséges valóságba, gyakorlatilag átverés - ez távol áll a lehetőségek valóságától, mivel én most a ti érzelmi álláspontotokból beszélek.
Tehát: Fizikailag a testeteknek van egy idő- és térbeli állapota. Elsődleges és másodlagos tapasztalásokról fogok beszélni. Nevezzük elsődleges tapasztalásnak azt, ami közvetlenül érzékszervi értelemben létezik a ti időpillanatotokban - a testnek a környezetével való kapcsolatát. Bizonyos megkülönböztetéseket fogok alkalmazni, hogy megkönnyítsem ezt a beszélgetést - vagy (mosolyogva) monológot. Következésképpen másodlagos tapasztalásnak fogom nevezni azt az információt, amely mondjuk az olvasás, a televízió, a másokkal való beszélgetés stb. által jut el hozzátok.
A másodlagos tapasztalás nagymértékben szimbolikus. Ennek egyértelműnek kell lennie számotokra. Ha egy napos nyári délután a háborúról olvastok, az nem ugyanaz, mintha ott lennétek a háborúban, bármilyen eleven legyen is az adott leírás. Ha az energiahiányról olvastok, az nem ugyanaz, mintha egy fűtetlen, hideg házban ülnétek. Ha arról olvastok, hogy az emberiség kipusztulhat egy nukleáris háborúban vagy valami más korlátolt hülyeség miatt, mialatt nyugodtan ücsörögtök a nappalitokban, az nyilvánvalóan messze nem azonos a cikkben leírt dolgok valóságával.
Azon a szinten, amellyel most foglalkozunk, a testnek elsődlegesen kell reagálnia a jelen idejű, közvetlen, elsődleges, idő- és térbeli létezésre. Más szinteken fel van készülve arra, hogy sokfajta adatot kezeljen: korábban már beszéltem a sejtek előzetes megérzéseiről. De a test a tudatos elmétől függ, attól, hogy az egyértelmű, világos becsléseket ad-e számára az adott idő- és térbeli körülményekről. A test ettől a tudástól függ.
Akarsz szünetet tartani?
(22:41.-Nem.)
Ha biztonságosan elrejtőztök egy kényelmes szobában, ahol semmi veszély nem fenyeget benneteket, az érzékszerveitek pontosan közvetíteni fogják ezeket az információkat. Tudatos elmétek beépíti azt.Nem lesz túlzottan nehéz dolog körülnéznetek és látnotok, hogy nem vagytok veszélyben.
Tudatos elmétek azt a célt szolgálja, hogy egy becslést nyújtson a testeteknek az általam kulturális körülményeknek hívott dolgokról, mivel léteznek olyan álokoskodások, amelyeket a ti fogalmaitok szerint csakis a tudatosság képes értékelni. Ha az elsődleges tapasztalás szempontjából biztonságos körülmények között elárasztanak benneteket a másodlagos tapasztalásból - azaz például az olvasmányotokból - származó veszélyes jelek, akkor a különbségtétel hiányáról tesztek tanúbizonyságot. Nem vagytok képesek különbséget tenni a fizikailag biztonságos, adott szituáció és az elképzelt között, amely talán veszélyes, és a veszély riadójeleit idézi elő.
A testi mechanizmusok nagymértékben összezavarodnak. A testhez érkező jelzések roppant ellentmondásosak lesznek, így bizonyos idő elteltével, ha továbbra is fennállnak ezek a körülmények, többé már nem lesztek képesek megmondani, vajon valódi vagy pusztán elképzelt veszély fenyeget-e benneteket. Tehát az elmétek arra kényszeríti a testeteket, hogy legyen az állandó riadókészültség állapotában - de ennél sokkal rosszabb, hogy arra nevelitek magatokat, ne vegyetek tudomást a közvetlen, a jelen pillanatból származó érzékszervi visszajelzésekről.
(Jane Seth-ként roppant határozottan és nyomatékosan mondta ki ezeket a szavakat.)
Tehát testetek esetleg azt mondja nektek, biztonságban vagytok, és ez érzékszerveitek megmutatják, hogy nem vagytok veszélyben - mégis elkezdtek a másodlagos tapasztalásban bízni, mivel nem bíztok a saját reakcióitokban.
Ám mivel az ember meg van áldva a képzelőerő ajándékával, a riadójelek nem csak egy biztonságos jelen pillanatba hatolnak be, de tovább szólnak a következőben, és az azt követőben is - kivetítitek azokat a jövőbe. Következésképpen minden egyén megfosztja magát a jelenben történő, jelentőségteljes vagy céltudatos cselekedetekre való személyes képességbe vetett hitétől.
A test soha nem cselekedhet a múltban. Érzékszervi adatainak egyértelműnek kell lenniük. Az így keletkező cselekvésképtelenség érzése változó mértékű reménytelenség állapotához vezet - és ez a kedélyállapot nem kötődik konkrét részletekhez, hanem ha hagyjátok, teljes mértékben átitatja egész érzelmi életeteket. Bizonyos mértékben az elítélő, kritikus anyag túl gyakran önbeteljesítővé válik - mivel azok,akik hasznát látják ennek (hangosan) lehetővé teszik, hogy ez elködösítse a reakcióikat.
A ti fogalmaitok szerint amíg éltek, addig közvetlen érzéseitek szempontjából az kell legyen a valóságotok, amit időtök szerkezetén belül érzékeltek, és amit ezen a szerkezeten belül megteremtetek, mivel ezen dolgokat tapasztaljátok meg. Ennélfogva könyörgöm, ne jövőben elpusztítaná magát - ne viselkedjetek úgy, mintha az ember egy félkegyelmű, kihalásra kárhoztatott, tompa elméjű, őrjöngő, félkegyelmű állat lenne.
Az ember által olyannyira félt, megjövendölt pusztulások egyike sem valóságos a ti korotokban; és az ember kreativitása az idők során megjövendölt válságos próféciák és a romlás minden előjelének dacára sem pusztította el magát ilyen értelemben.
(Hangosan:) Léteznek olyan emberek, akik hivatásuknak tekintik, hogy elítéljék mások vagy az egész fajotok hibáit és kudarcait, és ezen hozzáállás miatt az ember nagyszerű energiája és jó szándéka láthatatlan marad. Az ember a valamivé válás folyamatában van. Cselekedetei törékenyek - de ezek a cselekedetek egy alkotás közben lévő zseni törékeny tanulómunkái, és e zseni kudarcai valójában pusztán az őt mindig továbbvezető géniuszának fényében jelentősek vagy groteszkek.
Amikor a ti fogalmaitok szerint vett jövőn tűnődtök, az építő tettek éppoly valóságosak, mint a rombolók. Ebben az értelemben az ember létezésének minden egyes esztendeje valóban inkább derűlátó, mint borúlátó látásmódot igazol. Nem helyezhetitek az ember jó szándékát a fizikai kontextuson kívülre, mivel ezen kontextuson kívül fajotok nem létezik az általatok vett értelemben. Nem mondhatjátok azt, hogy a természet jó, de világra hozta az embert, aki egy rákos daganat a testén, mondhatjátok, pusztítani az embert, ha az megbántja őt, vagy hogy a nagybetűs Természet alig veszi hasznát a fajotoknak, csak támogatni akarja a nagybetűs Életet, mivel a Természet minden faj minden egyes egyedében benne él; és ezen fajok tagjainak összessége nélkül nem létezne sem a kis-, sem a nagybetűs Természet.
(Derűsen:) Hagyom, hadd pihenjenek a te természetes ujjaid.
(23:09. A kezem elfáradt — ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor ez megtörtént az ülések során. Jane a szokásosnál sokkal gyorsabban, és gyakran sokkal hangosabban beszélt. Kiválónak tartottam az anyagot. Jane nem igazán akart szünetet tartani. Valójában pár perc múlva már készen állt a folytatásra, de megkértem, várjon még egy kicsit, hadd pihentessem a kezem. Az ülés 23:14-kor folytatódott, hasonló stílusban.)
Mivel természeti teremtmények vagytok, létezik bennetek egy természetes létállapot. Ez az állapot az örökké jelenlévő béke, életerő és megértés tárháza lehet.
Bármit is gondoljanak a tudósaitok, a testetek, a tudatosságotok és a világegyetemetek folyamatosan a megvalósulás felé tart. Következésképpen saját tudatosságotok tiszta megismerésének fejlesztése által, és egységben az általatok érzékelt idővel és az adott pillanattal, meríthettek a rendelkezésetekre álló nagyobb életerőből és energiából.
Ahhoz, hogy ezt megtegyétek, a leírt közvetlen érzékszervi adatokra kell hagyatkoznotok, nem pedig a másodlagos tapasztalásokra. Ez az elsődleges érzékszervi információ, ameddig a jelenre összpontosul, és megteremti számotokra a kívánt időbeli állapotot, továbbra is képes nyitottá tenni benneteket arra az időtlenségre, amelyből minden idő származik, és képes közvetlen utalásokat nyújtani számotokra az örökké jelen idejű, valamivé váló univerzum valódi természetére nézvést.
Az ilyen tapasztalás lehetővé teszi, hogy megpillantsátok az emberi kreativitás nagyobb mintáit, és az abban betöltött szerepeteket. Arra tanítottak benneteket, hogy a kritikára és társadalmaitok hibáira összpontosítsatok; és úgy tűnik, a ti korotokban minden rosszra fog világ tönkremenjen, az univerzum meghaljon, az ember elpusztítsa önmagát; és ezek a hiedelmek annyira áthatják a viselkedéseteket, hogy ezek rendszerezik tapasztalásaitok nagy részét, és megfosztanak benneteket a természet nyújtotta előnyöktől, amelyeket mindenütt közvetlen, elsődleges módon tapasztalhatnátok meg.
Tehát gyakran figyelmen kívül hagyjátok a világ általatok érzékelt érzékszervi valóságát - az adott pillanat pompás életerejét és vigaszát -, mivel eltúlozzátok a már említett másodlagos tapasztalások fontosságát.
Számotokra a legnegatívabb próféciák tűnnek a leggyakorlatiasabbnak; amikor a világ bajairól olvastok, azt mondjátok, teljesen őszintén, minden humor nélkül: „Hogyan is lennék képes arra, hogy ne vegyek tudomást a jelen romboló valóságáról?" Mindazonáltal az alapján, amit testi érzékszerveitek az adott pillanatban érzékelnek, a leggyakorlatiasabb, a legközvetlenebb és a leginkább világi értelemben ti és a világotok az adott pillanatban természetes biztonságban vagytok.
A legalapvetőbb testi értelemben nem az adott körülményekre reagáltok.
Ez a látásmód csak akkor lenne jogos, ha fizikailag tapasztalnátok meg azokat a dolgokat, amelyekről olvastok. Ha a világ „nem a ti vállaitokon nyugodna", megértenétek, hogy „korábban" egy elképzelt, nem pedig egy valós szituációra reagáltatok.
Attól tartok, ezen gondolatok egy részét képtelenek vagytok felfogni - értem ezt Ruburtra, rád, Joseph, és az olvasókra is. S bár a jövőben valóban bekövetkezhetnek bizonyos elképzelt vagy másodkézből megtapasztalt katasztrófák, ezek nagyban különböznek az elsődlegesen, fizikailag átélt szerencsétlenségektől. Csak elősegítitek ezen dolgok balszerencsés természetét azáltal, hogy negatívan azon tépelődtök, mennyi rossz történhet a jövőben, és rontjátok saját helyzeteteket. Pedig időbeli helyzetetek roppant fontos, mivel ez képezi működésetek gyakorlati alapját.
Ezért bíznotok kell érzékszervi adataitokban. Máskülönben összekeveritek pszichológiai és testi állapototokat, mivel a test nem képes egyszerre veszélyes, ugyanakkor biztonságos helyzetben lenni. Arra pazarolja az energiáját, hogy képzeletbeli harcokat vívjon meg.
(23:40) Bizonyos emberek számára elsődleges tapasztalás a háború, a nyomorúság, a gyilkosság, az árulás, a korrupció, és muszáj foglalkozniuk ezekkel a dolgokkal - mivel azonnali cselekvést követelnek meg. A testnek reagálnia kell, mivel ezek közvetlen érzékszervi adatok, és az emberek valamilyen módon reagálnak is rájuk.
Nem reagálhattok ugyanígy fizikailag a kivetített vagy elképzelt veszélyekre. Ilyenkor úgy tűnik, nincs megfelelő reakció. Arra születtetek, hogy a közvetlen, elsődleges tapasztalásaitokkal foglalkozzatok, és ezáltal ellássátok a saját feladataitokat. A saját létezésetekben képesek vagytok cselekedni, és ezáltal hatni mások létezésére is. Nem kell figyelmen kívül hagynotok a világ más részeiben zajló háborúkat, és nem kell elfordítanotok a tekinteteteket. De ha hagyjátok, hogy ezek a tapasztalások elhomályosítsák a valósággal való jelen idejű, érvényes kapcsolatotokat, akkor olyan pozícióból fogtok beszélni és cselekedni, amely nem a tiétek, és megtagadjátok a világot, akármilyen előnyöket nyújthatna is számotokra a saját valóságváltozatotok.
Tisztán kell megőriznetek saját érzékeitek természetes teremt- ményérvényességét, mivel csak így lesztek képesek teljes mértékben hasznosítani a saját idővel és térrel való találkozásotok során működésbe lépő intuíciótokat és vízióitokat.
Ebben az értelemben mindenütt körülvesz benneteket a természet örökérvényű egysége. Ez képviseli közvetlen tapasztalásotokat. Vigaszt, kreativitást és inspirációt kínál nektek, amelyet csak hátráltattok, ha hagyjátok, hogy a másodlagos tapasztalás helyettesítse a fizikai Földdel történő mindennapos, pillanatról pillanatra történő találkozásotokat.
Tudatában vagyok, hogy kérdéseitek a földi élet ébren, illetve álomban töltött részére is kiterjednek. Ezekre a kérdésekre vagy ma este, vagy a következő ülésen fogok válaszolni, ahogy akarjátok.
(-Nos, a következő alkalommal is megfelel.)
Rendben, akkor legközelebb ezzel fogunk kezdeni. A teljes ma esti anyag érvényes rátok mint emberekre általában, rád és különösen Ruburtra.
(Rövid szünet 23:47-kor.)
Ha nem vagy fáradt, folytatom.
(—Rendben, egy darabig még folytathatjuk, ha akarod.
Seth ezután átadott még némi személyes anyagot Jane-nek és nekem, és végül 23 óra 59 perckor fejezte be az ülést. Jane készen állt a folytatásra, és még azt is felvetette, hogy használjuk a diktafonunkat. Azt mondtam neki, én is hajlandó vagyok még egy darabig jegyzetelni, de végül úgy döntött, mára végeztünk.)