Az Istenhez vezető hagyományos utakat régen általánosan a nagy jógáknak nevezték: ezek egyebek közt a rádzsa-jóga, a karma-jóga és az advaita. Ezek a szív, az önátadás, a szeretet, a szolgálat, az ima, az odaadás útjai, az advaita pedig az elmén keresztül vezető út. Azt mondják, hogy jelenleg, a Káli-júgában (egy világkorszak 58 ezer év, amely alatt az állatöv egy teljes fordulatot tesz meg) az elme útja a legtöbb kereső számára nem megfelelő, mert a világban túl sok a figyelemelterelő tényező. Az elme útjához szükség van az összpontosítás képességére vagy az elme egypontúságára. De talán ez az út a legmegfelelőbb azoknak, akik energiájukat inkább a gondolatok, mint az érzések medrében terelik.
Ennek az útnak a megértéséhez és az elinduláshoz nyújt segítséget a következő általános ismertetés. A legtöbb kereső ezzel egy időben a szív útját is követi, csupán az a kérdés, hogy melyikre fektet nagyobb hangsúlyt. Természetesen egyik sem zárja ki a másikat, és a két út a végén eggyé válik. A későbbiekben ez elvezet az ehhez tartozó meditáció formájának tárgyalásához.
David R. Hawkins