Észrevetted? Folyamatosan idétlen vagy legalábbis értelmetlen
választások elé vagyunk állítva és elvárás szerint szinte
kötelességszerűen, hol az egyik hol meg a másik táborba kényszerülünk
beállni. Jobbra menjünk-e, avagy inkább balra? A konzervatívokra
voksoljunk-e, avagy inkább a vörösökre? Legyen megengedett az abortusz,
avagy mégsem? Legyen kötelező testnevelés az iskolában mindennap, avagy
sem? És per pillanat itt van a nagy, de mégis teljesen értelmetlen
dilemma: megszorítások (Austerity) avagy költekezés, mégpedig borsos
kölcsönök árán is (Spending)? Közben szívünk mélyén, a zsigereinkben
érezzük (már aki), hogy tulajdonképpen itt elsősorban a feltett
kérdésekkel van a legnagyobb baj, mert balra, avagy jobbra indulsz,
költekezel-e avagy megszorításokkal élsz, ez az út a végén minduntalan
ugyanoda vezet, ugyanott lyukad ki.
A megoldás pedig, két alternatíva közül inkább a ki nem mondott,
de a levegőben lógó harmadikat választani. Valószínű ugyanis, hogy sem a
baloldali sem pedig a jobboldali út nem része a megoldásnak és a
választási lehetőségek csupán csak egy nagy szemfényvesztés részei, a
választás szabadságának a látszatát kívánják fenntartani egy olyan
rendszerben, ahol az élet egyetlen előre meghatározott útja régen
eldöntött és igazi gyökeres változásokban a hatalmi oligarchia nem
érdekelt.
A nyugati demokráciákban a folyamat legjobb bizonyítéka például a
választási színjáték. A valóságban a népesség túlnyomó része
szempontjából teljesen mellékes, hogy mely párt nyeri meg a
választásokat (demokrata, zöld, republikánus, szocialista, liberális
vagy konzervatív). Elvileg és végeredményben csak személyi rosádákhoz
vezet (ki kerüljön közel a húsosfazékhoz), de lényegi kérdésekben, a
hatalmi rendszer pillérein, a természeti világhoz fűződő viszonyunkon, a
Gazdasági Növekedés Mindenáron (GNM) tényén nem változtat, sőt, bárki
nyerje is a választásokat, valamennyi sarkalatos ponton betonozni fog.
Vajon mi változott pl. Németországban, amikor Jóska Fischer zöldjei
ültek a kormányban? Ezért növekszik a folyamatosan a frusztráltak és nem
választók tábora. Már nagy siker, ha a jogosultak legalább 30-40%-a az
urnákhoz járul. Egyre kevesebben hisznek abban, hogy leadott szavazataik
nyomán a világ dolgai, avagy személyes sorsuk változni fog.
Itt van más példának okáért az egykor még istenített Barack
Obama, aki képes volt valamiféle nehezen definiálható kisugárzás
birtokában egy egész világgal elhitetni, hogy ő majd mindenen
változtatni fog. Az intő tanulság pedig, hogy tudniillik minden maradt a
régiben, csak a színfalakra felaggatott drapériák változtak. A
szegények és kisemmizettek sorsa és a dúsgazdag hatalmasok viszonyában a
legkisebb eltolódást sem tapasztalható, sőt az otthonaikból
kisemmizettek száma éppen Barack uralkodása alatt tetőzött. Az olajfaló
finánckapitalizmus szereplői ugyanolyan mohón zabálják és pusztítják a
természet kincseit, mint annak előtte. A CNN tényfeltáró riportsorozata
alapján (Modern day slavery)
barack ide alma oda, a transznacionális vállalatok a harmadik világban
ugyanúgy bérrabszolgák és gyermekmunka alkalmazásával, maximalizálják a
profitot, mint annak előtte.
Legújabban azt kívánják tőled kicsikarni, hogy Merkel megszorító
intézkedései követendőek-e avagy bátran lehet továbbra is hitelekből
élni és amúgy franciásan költekezni. Nyilván, így vagy úgy, de mindkét
út a pokolra vezet, tehát egyiket sem lehet választani. A civilizáció
adott keretein belül minden bizonnyal igazat szólnak a szakértők (the
experts) akik szerint megszorításokkal nem lehet GNM-t produkálni
(naná!). És igazuk van azoknak a más gazdasági szakértőknek is, akik
szerint a hitelek halmozása, az adóság buborék felrobbanása a nagyobb
veszély. Akkor tehát merre, hogyan tovább?
A lényeg, hogy még ha a civilizáció önpusztító keretei között
próbáljuk az egyenletet megoldani, nos, még akkor is létezik legalább
egy teljesen nyilvánvaló harmadik út (tán több is). Különösen igaz ez,
ha világunkat holisztikus szemszögből vizsgáljuk, és az élet egészét
nézzük.
Ha tehát első nekirugaszkodásra kultúránk uniformizált kereti
között maradunk, akkor sem jók a felkínált válaszok, hanem egy még meg
nem nevezett harmadikat kell keríteni. Ehhez viszont, legalább
nagyvonalakban meg kell érteni a probléma okait. Észre kell venni, hogy
milyen egyoldalú és egyre gyorsuló az általános eladósodás üteme,
miközben, a túloldalon ezzel egyenes arányban rendületlenül folyik a
töke koncentrációja. Ez az egész tulajdonképpen a hivatalosan betiltott
piramisjátékok elvén működik, mert a kamatozó (azaz exponeciálisan
növekvő) adóság állományt az adós gyakorlatilag képtelen visszafizetni.
Ez tehát egy csapda, amibe nem csak privátszemélyek, családok vagy
társaságok zuhannak bele, hanem egész országok, népek és kormányaik
(mint mondjuk Magyarország vagy Görögország).
A kelepce csalija a GNM víziója, miszerint az majd megold
mindent. A pénzügyi piacok (bankok) elsődleges célja tehát, hogy minél
többen forduljanak hitelért abban a reményben, hogy az majd hatalmas és
örökös GNM-t produkál. A valós cél viszont (a kölcsönzök, általában
köpnek rá, hogy lesz-e GNM a végén) egy függő viszony megteremtése és
megszilárdítása a tehetetlenül kiszolgáltatott adós és uzsorása között.
A kamattörlesztésekből rendszeres befolyó összegeket pedig
kimenekítik, spekulatív üzletek lebonyolítására használják, majd
jövedelmeiket kifehérítik és adómentesen halmozhatják. Egy jó (harmadik)
megoldás (a civilizáció jelen keretei között is) tehát az lenne, ha a
törlesztett részleteket kivétel nélkül visszaforgatnák ugyanabba a
gazdaságba, amely azt törleszti. Nem lenne szabad megengedni, hogy a
kifizetett részleteket a nemzetközi pénzintézmények egyszerűen, mint
nettó hasznot elvigyék, zsebre vágják. Nem kéne beletörődni, hogy a
kimenekített milliárdok spekulatív megmozgatásával lefölözött tőke szem
elől vesszen valamely adóparadicsomban. Nos, a nagy vagyonok adómentes
elillanásának rendkívül szellemdús megoldásait kellene csak
megakadályozni, mint arra már évekkel ezelőtt az Asoziale Marktwirtschaft c. könyv szerzői rávilágítottak.
Nem megszorításokban és/vagy újabb kölcsönök felvételének
kétdimenziós behatárolt terében kellene tehát gondolkodni, hanem egy
olyan tisztességes kapitalista rendszer kialakításában, ahol ugyan
továbbra is bárki bármekkora haszonra szert tehet, de a nyereség utáni
adó kivétel nélkül behajtható legyen és a tőke spekulatív mozgatásával
ne lehessen vagyonokra szert tenni. Azt is meg kell adóztatni! Ez egy
cukira jó harmadik válasz lehetne, és akkor még a forradalmár
bélyegzőjét sem üthetnék rá senkire, hiszen ez nem baloldali, nem
Marxista, nem is anarchista, hanem csupán csak egy tisztességes
gondolat. A gond, hogy ennek a szónak, a mi kulturális köreinkben
ismeretlen az értelme. Mint Derrick Jensen könyvében olvashatjuk “… az igazság forradalmi, ezért a hatalom birtokosai folymataosan hazudnak…”
Az igazi harmadik válasz pedig túlmutat a mai kórosan skizofrén
rendszeren, mert alapjában véve, mint korábban ezt már két különböző
oldalról is megvilágítottam, nem gazdasági növekedésre van szükségünk.
Sőt GNM-re egyáltalán nincs szükségünk! Ami rettenetesen jól jönne, és
amire mindenki vágyik, az egy tiszta, fenntartható és élhető világ,
melyben nem a gazdaságnak, hanem az Életnek, a változatosságnak, a természeti világ szükségleteinek van elsőbbsége. Egy olyan világra lenne szükségünk, melyet Galeotto Marzio Mátyás udvarában tett látogatása után találóan feljegyzett, miszerint Magyarország vizei annyira tele vannak hallal, hogy a magyarok szerint a folyóknak csak kétharmada víz, mert a többi hal.
A fent említett állapot még néhány évszázaddal korábban nyilván
nem csupán a magyar folyókra volt jellemző, hanem világszerte az
erdőkre, az óceánokra és a tengerek élővilágára is. Valamikor a
vándorgalamb (passanger pigeon) olyan nagy számban élt ezen a Földön,
hogy egy raj fekete felhőként órákra eltakarta a napot. Mára hűlt-hamva,
hírmondója sem maradt, mert színtiszta gazdasági érdekből kiirtották.
Hasonlóan a többi, mára elfeledett fajhoz. A GNM a Dunából először csak a
Vizát, majd mára a többi halfajt is effektíve likvidálta. Ugyan kinek
számít, hogy unkáink sem fogják látni, tán már a bálnákat sem, meg a
többi Vörös Könyves kihalófélben levő fajt.
Ez a szó is milyen civilizált! Azt mondja, kihalóban van,
mintha csak úgy ripsz-ropsz gondolt volna egyet és magától halna ki.
Mert nekünk, a mi kultúránknak nyilván semmi köze hozzá – sugallja az
ilyen szóhasználat. Mert az igazság megkívánná, az irtás illetve a népirtás
szó gyakori használatát, mely a GNM érdekében sem állatok, sem
növények, de még emberi kultúrák előtt sem torpant meg még egyszer sem. A
misszionáriusok magasra emelt krisztusi keresztje jelezte a fehér
ember, a mi kultúránk vérengzését minden kontinensen, ahová csak
betettük a lábunkat és GNM-et kezdtünk produkálni. Például úgy, hogy
elsősorban gyorsan eltüntettük, azokat, akik vélhetően a gazdasági
növekedés útjában álltak. Például az indiánokat (a “vadakat”), mert
szülőföldjük gazdasági hasznosítása sok spekuláns felemelkedését
alapozta meg. Ugyan ki törődött azzal, hogy ennek mi a pontos ára? A
könnyáztatta ösvény, a Cserokik áttelepítése, az Irokézek kiéheztetése, a
bölények kiirtása, a természetes környezet monokultúrává
holdbéliesítése meg többi véráztatta kaland, bárhova is bököd is az
ujjad a megpörgettet glóbuszon. A kérdés csak az, hogy mikor, milyen
formában kerülünk mi magunk is sorra? Szerinted?
Forrás: http://sztefano.wordpress.com/2012/05/24/kt-lehetsg-kzl-vlaszd-a-harmadikat/