Vlagyimir Megre 1950. július 23-án született.
Korábban sehol semmit nem publikált.
Tekintélynek örvendő vállalkozóként tevékenykedett és a Szibériai Vállalkozók Régiók Közötti Egyesületének elnöke lett. 1994-ben és 1995-ben az Ob folyón - Novoszibirszk – Salechard – Novoszibirszk útvonalon - saját költségére két nagy kereskedelmi expedíciót indított.
A „Kereskedelmi Karaván” elnevezésű első expedíciójáról Szibériában, a Hanti-manysi és Jamalonyenyec Autonóm területek helyi sajtójában sok cikk jelent meg.
Barátai és hozzátartozói számára is sokáig rejtély maradt, hogy mi késztethette a köztiszteletnek örvendő, többéves gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező vállalkozót arra, hogy a „kívülálló szemszögéből nézve” felhalmozott tőkéjét, teljes vagyonát elherdálja és csupán egy olyan expedíció érdekében jelzálogosítsa, melynek nemhogy nem volt semmilyen haszna, hanem még a ráfordított költségeket sem tudta visszatéríteni.
E könyv fellebbenti a fátylat a titokról – a belső hangot, a „Szellem Hangját” követő keresésről. Vlagyimir Megre az expedícióról olyan értékeket hozott magával, melyeket pénzben nem lehet kifejezni. Több központi lapban és folyóiratban szenzációs cikkeket jelentetett meg, melyek nagy visszhangot váltottak ki úgy a nagyközönség körében, mint a tudós társadalmon belül is.
A szerző maga így vallott művéről: „Nem vagyok író, nincsenek irodalmi tapasztalataim, és úgy érzem, az olvasóktól az írásmódom miatt bocsánatot kell kérnem. Ez a könyv műfaji hovatartozását illetően sehová nem sorolható: nem publicisztikai mű, nem fantasztikus és nem is kalandregény, függetlenül attól, hogy az, amiről szól, rendhagyónak és hihetetlennek tűnik. Zsánere megállapíthatatlan.”
Pedig....
A kezdetben teljesen racionális gondolkodású, az anyagiakra összpontosuló világkép szerint élő, elismert, sőt irigyelt poziciójú vállalkozó, aki számára mindenekelőtt a nyereség volt a mérvadó és az élet határtalan élvezete, habzsolása, nagyon is nehezen tudta “megemészteni” Anasztázia által a tajgában az éppen neki átadott “üzenetet”.
Kérdései, kétkedései és aggodalmai is nagyon sok olvasó számára megdöbbentőeknek, gyakran ostobáknak, sőt gyerekesen bugyutáknak tűntek. Ám mégis szükségszerű volt éppen ezeket a kérdéseket feltenni Anasztáziának azért, hogy a könyvben éppen a “modern”, úgymond “civilizált” ember abszurd gondolkodása és cselekvésmódja domborodjon ki. Ennek köszönhetően a könyv nyelvezete egyszerű és érthető minden ember számára.
Anasztázia hatására V. Megre mély transzformáción ment keresztül, ami nem csupán lelkében, szellemében mutatkozott meg, hanem fizikailag, kinézetén is és mindekelőtt megnyilvánulásaiban is. Híres íróvá vált, aki műveit számtalan nyelve fordították le, kitűnő szónok lett belőle, aki órákon át le tudja kötni a hallgatók figyelmét.
Személyisége rendkívül kedvezően hat az emberekre és bizony sokan állítják, hogy Vlagyimir Megre olyan ember, aki egyenesen az ember lelkéhez, sőt annak legmélyebb, legbensőbb énjéhez, annak szelleméhez beszél. Jelenleg - úgyszintén Anasztázia hatására - figyelme és igyekezete a földtörvényre összpontosul azért, hogy az emberek Oroszországban ingyenesen jussanak földhöz, ahol - szintén Anasztázia tervei szerint –családi közösségek élnének és gazdálkodnának egy-egy hektár területen, hogy Földünk földi Paradicsommá változhasson.
Hiszen a család az a társadalmi létforma, melytől jobbat, életképesebbet ember földi létezése folyamán még nem talált fel.
Nem is találhatott, mert ezt a formát föntről, Istentől kapta.