2011. július 26., kedd

Az angol nyelv szerepe a mai globalizáló világban.

Az angol nem azért lett világnyelv, mert "egyszerű" és "mindenki nagyon gyorsan el tudja sajátítani". Az angol nyelv, bár igen kezdetleges, de nem egyszerű és nagyon nehéz megtanulni. Azzal csapja be az embert (úgy látom téged is becsapott), hogy az un. "basic english" szintjén viszonylag könnyen elsajátítható, de amikor az ember erről a szintről, csak egy kicsit is, magasabb szintre akar feljutni, akkor jönnek igazán a nehézségek. Tapasztalatból tudom, hogy megoldásukhoz még az sem elegendő, amikor valaki pl. az angol nyelv szókincsének legalább 80%-át kitevő francia nyelvet anyanyelvi szinten beszéli [1].

Erre számítanak pontosan a világ mai urai. Az angol nyelv egy "felvételi vizsga" a társadalmi létrán való feljebb jutáshoz. Figyeld csak meg, a világ minden országában - még az arab államokban is - lassan egy angol nyelvű elit, uralkodó réteg, vagy osztály alakul ki, akik azoknak a zárt nemzetközi köröknek (kluboknak) tagjai akiket a háttérből, a megfelelő agymosás után, egy helyről irányítanak. Pontosan az angol nyelv magas szinten való igen nehéz elsajátítása szavatolja azt, hogy ebbe a zárt klubba, a helyi elit csoportnak csak a második, vagy harmadik nemzedéke kerülhet be teljes jogokkal. Akkor már megtörtént a teljes tudati "áthangolás". Ennyi idő kell az angol nyelv igen magas szintű elsajátításához is. Mindig vannak igen figyelemre méltó nyelvtehetségek, akik az angolt is nagyon gyorsan magas szinten beszélik, de ez a társadalom egy elenyésző töredékét teszi ki. Az átlagember erre nem képes.

Minden nem angolszász országban, elit óvodákban és iskolákban tanítanak angol nyelven, ahová csak az juthat be, akit erre kiszemeltek, ill. beengednek. Viszont a bentlakás kötelező és a tanulók egymás között sem beszélhetnek anyanyelvükön, aminek az oktatását, alapszinten, csak a negyedik, vagy ötödik osztálytól kezdik. Ekkor már a tanulók alapnyelve az angol. Az anyanyelv elemi ismerete csupán arra jó, hogy az utcán eligazodjanak és a nagyszülőkkel is szót értsenek, alapszinten. Itt Belgiumban megfigyeltem ezeknek a gyerekeknek a viselkedését. Egymás között csak angolul beszélnek. Ismeretségi-, és főleg baráti körük a saját és a hasonló iskolákból kerül ki. A kívülálló kortársaikat alig leplezetten lenézik és nem érintkeznek velük; sokszor már a nagyszülőkkel sem.

A helyi nyelvet, az erre kijelölt egyedek, magas szinten is elsajátítják: ezekből kerülnek ki, a sokszor egymással ellenséges, politikai irányzatok legfelsőbb vezetői, akik a nyilvánosság előtt egymást pocskolják, de az "elit klubban" igen jó barátok és együtt röhögnek a butított tömegek ostobaságán és a "kívül álló" politikusokon. Ez a szomorú valóság és az angol nyelv ennek a folyamatnak egy igen lényeges, mondhatnám nélkülözhetetlen eszköze. Hiba lenne az angol nyelv szerepét a globalizálásban lebecsülni.

Ma már oda jutottunk, hogy még a globalizálás ellen a világ minden sarkán szervezkedő körökben is, egymással angolul beszélnek és leveleznek. Nem veszik észre azt, hogy az orruknál fogva vezetik őket és a vezető kötél nem más, mint az angol nyelv.
O.J.